Cailyn
… és akkor már majdnem elértem a fiút, de akkor… a mobilom csörgése zökkentett ki a majdnem befejezett álmomból. Álmosan nyúltam a készülék után, majd mikor megláttam, hogy legjobb barátnőm Caisse hívott, leesett a tantusz.
- Szia! Na, mi van? Hogy sikerült?- hadartam bele a telefonba.
- Szia! Hát… a srác totálisan gáz, nem is tudom, hogy mit vártam ettől a pasitól… áh… mindegy. Te hogy vagy? Ugye nem ébresztettelek fel?
- Áh, dehogy is, már nagyon várom a tábort. Mit szólnál, ha este itt aludnál, Sophie-val együtt? Mert akkor innen indulhatnánk a táborba.
- Oké, ez egy jó ötlet, megkérdezem anyut, és visszahívlak.
-Szia, puszi.
-Szia.
Álmosan keltem ki az ágyból, majd odamentem a hatalmas gardróbomhoz, hogy ehhez a meleg, nyári naphoz valami szellős, könnyű, csinos ruház keressek. A fürdőszobába érve, megdöbbentett a látvány, ami a tükörben fogadott. Szőke hajam, mint egy szénakazal, úgy állt a fejemen, aranybarna szemeim karikásak voltak és arcom pedig a szokásosnál is fehérebb. Egy gyors igazítás után a húgom szobája felé vettem az irányt. A folyosón nekimentem kétméteres bátyámnak.
- Szia hugi! A hajad úgy néz ki, mint egy szénakazal… de nekem tetszik –mondta miközben ajkait egy széles vigyorra húzta. Egyébként Chris a maga kisfiús módján egész jóképű, mert széles a válla, szőke a haja… szóval ez a tipikus szőke herceg feeling. De persze a csajok ezért is bomlanak érte.
- Szia! Te sem néztél volna ki jobban, ha késő éjjel érsz haza egy buliból - mondtam, miközben kikerültem, majd folytattam utamat Angelina szobája felé. Belépve a szobájába cukorkaillat töltötte meg az orromat. Odamentem a hatalmas baldachinos ágyhoz, ahol a húgom a sok párnától alig látszott. Majd elkezdem ébresztgetni. Öt perc után meguntam a próbálkozást, úgyhogy átmentem az öcsémhez. Amint beléptem a szobába, a nyolcéves öcsém elkezdett kiabálni. (Alapjában csendes kisfiú, de néha rájön az öt perc, és azt utálom.)
- Cailynnnnnnnnnn! Éhes vagyok! Hol van anya és apa? – kérdezte, miközben olyan arcot vágott, hogy muszáj volt nevetnem.
- Anya épp a konyhában van és főz, apa pedig a dolgozószobában olvas, ha enni akarsz, menj le anyához, és csinál neked ennivalót– mondta, és kiléptem a szobából.
Sophie
- Jaj, kicsim ne mozogj már annyit!- mondta anyám. Igen, én Sophie McKaey, Amerika legfelkapottabb sminkesének a lánya vagyok. Ha most mind azt gondoljátok, hogy milyen jó nekem hát tévedtek. Komolyan úgy érzem magam, mint egy próbababa. De mindegy holnap már a táborban leszek a legjobb barátnőimmel, Caisse Burke-kel és Cailyn Brown-nal. Komolyan olyanok vagyunk, mint a tűz, a víz és a levegő. Cailyn ő a tűz. De minden értelemben: forrófejű, makacs, minden hülyeségbe belerángat mindenkit, ezzel szemben rendkívül szeretnivaló, igényli a figyelmet, szenvedélyes és okos; komolyan egy zseni. Arany fürtjeivel kívülről bárki azt hinné, hogy egy angyal,(…kívülről..) de ha megismered, már teljesen más a véleményed. Ja, vele amúgy már hároméves korunk óta barátnő vagyunk, mivel az apukáink üzlettársak.
Caisse. Ő Cailyn ellentétje, mármint belsőleg, nyugodt, nem figyelemmániás és érett. Igen ő a legérettebb hármunk közül. Barna, hosszú hajával leginkább egy modellre hasonlít, és meg kell, hogy mondjam, ő képviseli közülünk az eleganciát, Cailyn a spontán, én pedig a nekem mindegy, meg a ha-valaki-beszol-nekem-úgy-beoltom-hogy-elég típus vagyok. Vele amúgy 6 évesen találkoztam mikor a szüleivel ideköltözött. Az anyját biztos ismeritek Emília Waldorf a híres színésznő. És most elérkeztünk hozzám. Én vagyok a csapatban a levegő. Elsimítom a viszályt, és ha valaki beszól, leoltom. Alapjában is elég nagyszájú vagyok, de azért inkább a nyugisabbak táraságába tarozom, de ha kell, elég bunkó is tudok lenni, bár ezt az oldalamat inkább a pasik szokták látni. Amúgy ha még nem mondtam volna, mind a hárman tizenhat évesek vagyunk, és New York kertvárosában élünk. Hárman alkotjuk az iskola normális részét.
Mi vagyunk a három elválaszthatatlan barátnő, akik jobban-rosszban együtt vannak. A telefon csörgése mentett meg anyám kezeiből. Gyorsan kipattantam a székből, a telefonhoz futottam. Ő ezt egy nagy sóhajjal jutalmazta, de megértem, végülis neki az a szakmája, és nem tud benne leállni.
- Halló?!- szólok bele a telefonba.
- Szia, drágám csak azért hívlak, hogy szóljak, ma este itt alszol Caisse-vel együtt, ugyanis holnap innen indulunk a táborba, oké?- hadarta bele a telefonba szomszédom.
- Oké. Akkor este nyolckor ott vagyok.
- Jól van, akkor nálunk találkozunk. Puszi. Szia.
Azzal letettem a telefont. És én mehettem vissza anyámhoz, aki már alig várta, hogy még tovább kínozzon. Ilyenkor sajnáltam, hogy egyke vagyok, mert így csak én maradtam próbababának. Mert ugye apámon nem gyakorolhat. Hogyan is nézne ki? De ők legalább jól egymásra találtak. Apám az ország leghíresebb producere, anyám pedig egy sminkes; micsoda véltetlen egymásra találás. Komolyan, mint a nyálas New York-i filmekben. Ezt már többször is említettem, de hát mit csináljak, ilyen a természetem nem tartom magamban a véleményem, de a barátnőim Caisse és Cailyn pont ezért szeretnek. Alig vártam, hogy eljöjjön az este nyolc óra. Már szerettem volna a múltkori partiról beszélni a csajokkal. Összepakoltam minden fontosat a bőröndömbe, bár úgyis tudtam, hogy valamit itthon hagyok, de mindegy, majd a lányok kölcsönadnak, vagyis muszáj lesz nekik, azt hiszem. Nagy nehezen összehúztam a cipzárt a bőröndön, és lefele tartottam a lépcsőn, majd egy kecses mozdulattal szépen a lépcső szélében megbotlottam úgy, hogy egészen az aljáig gurultam a bőrönddel együtt. Apám odaszaladt hozzám.
- Úristen kicsim nem esett bajod - mondta ijedt hangon.
- Nyugi apa semmi baj- mondtam. - Csak induljunk – mondtam, és gyors léptekkel apám tűzpiros Ferrarija felé vettem ez irányt.
Nem szerettem személy szerint ezt az autót, túl nagy feltűnést keltett más körökben. Persze Caisse és Cailyn oda voltak érte. Amikor csak tudtunk, ezzel utaztunk. Imádták a bőrüléseket, és a legfőbbképpen a nagy hangszórókat.
- Apa könyörgöm, indulhatnánk, elfogok kési az tuti- mondtam sietősen.
- Indulok máris kisasszony! - mondta apám nagy mosollyal az arcán.
Azzal bedugta a kulcsot és elindultunk. Már csak tíz perc, mondogattam magamban. Pár perc múlva, amikor megálltunk Cailyn-ék háza előtt, sietősen pattantam ki a kocsiból, hogy el tudjam kerülni az előadását. Már csuktam volna be az ajtót, amikor apám magszólított.
- Shopie, várj csak!
- Igen apa? - kérdeztem megtörve.
- Ugye tudod, hogy mi a véleményem az efféle táborokról- mondta komolyan.
- Tudom, apa ígérem, nem csinálok semmi felelőtlenséget – mondtam miközben gyorsan egy puszit leheltem az arcára, és becsuktam az ajtót, majd a kapuhoz szaladtam.
- Apa nyugodtan mehetsz - mondtam kedvesen, és intettem a kezemmel.
Kopogtam kettőt az ajtón. Semmi válasz. Csöngettem, mire lassan kinyílt a kapu.
- Shopie drágám. - kiabált Cailyn olyan hangosan, hogy majdnem megsüketültem.
- Figyelj, beengedsz, vagy itt fulladjak meg a küszöbödön – mondtam, miközben lefejtettem az ujjait a nyakamról.
- Persze gyere be, Caisse már itt van - intett a kanapé felé.
- Caisse hahó, nem látszik, hogy itt vagyok - mondtam végig mutatva magamon.
- Jaj, na ne haragudj, kicsit elbambultam – mondta és megölelt.
- Te mikor nem vagy teljesen kába? - mondtam nevetve.
- Te tuti be vagy szívva - tette hozzá Cailyn.
Erre még Caisse is röhögő görcsöt kapott.
Az egész estetét végig szórakoztuk. Majd este, amikor már mindenki matracokon feküdt, megkérdeztem.
- Alszotok lányok? - kérdeztem hangosan.
- Most már nem - hallottam a két halk választ.
- Mi van? Nyögd már ki! - mondta Cailyn.
- Valami furcsa érzésem van a táborral kapcsolatban.
- Mi van, te is szívtál valamit?
- Nem. De most komolyan. Olyan természetfeletti érzés.
- Te beteg vagy? - kérdezte kuncogva Caisse.
- Nem, de furcsa. Mindegy aludjunk holnap lesz a nagynap - mondtam két ásítás közben.
- Jó éjt csajok! – mondtam, és leragadtak a szemeim.
